04 Jun Pászti – Radnóti : Naptár
A mű előadására a tervezett időben és helyen nem került sor és nem is volt rá remény. Ezért a szerző 1972-ben elkészítette a rövidített és egyszerűsített változatot.
A szoprán szólóhang és a kórus mellett négy fafúvós hangszert és zongorát alkalmazott az előadás nagyobb esélye reményében. A 12 hónap tételei közül kiemelte az egyes évszakokra legjellemzőbbeket és ezeket „Évszakok” címen rendezte ciklusba, a műfajt most már egyértelműen “kamara-kantáta”-ként határozva meg. Ez a változat talán – mivel megszabadult a szerző a 12 tétel „kötelező” kötöttségétől – formailag egységesebbnek, kerekebbnek és színvonalában is egyenletesebbnek tűnik.
Azonban arra is éveket kellett várni, hogy végre 1978. április 14-én a Tanárképző Főiskola dísztermében felhangozzék ez az egyszerűsített változat
„ A főiskola női kara Horváth Rezső betanításában és vezényletével, Für Éva adjunktus, Tóth Kornélia tanársegéd, valamint a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar művészei, Németh Pál, Fazekas Éva, Nagy Ferenc és Hotzi László közreműködésével, nagy sikerrel szólaltatta meg Pászti Miklós 30 perces kamara-kantátáját. „– tudósít a KÓTA c. folyóirat 1978/8. száma.
A bemutatón a szerző is jelen volt, a köszönő és elismerő szavak mellett, a hangfelvétel meghallgatása után az egyes tételekhez helybenhagyó, vagy javító-módosító megjegyzéseket fűzött levelében. A mai előadásra – az azonos tételek esetében ezek figyelembevételével készültünk fel, törekedve a hitelességre, a szerző elképzeléseinek maximális tiszteletben tartására.
A szerző – még a bemutató előtt – gondolkodott egy harmadikféle hangszerelésen is valahol az eredeti és az egyszerűsített megoldás között: „Most ott tartok, hogy a 4 fúvós /3 fl. 4 ob./ és a zongora, vagy hárfa elengedhetetlen -. bár egyik-másik tétel csak zongorával is elmegy, de igazán széppé egy vonós kamarazenekar tenné.” – írja Pászti Miklós 1975.IX.21-én kelt levelében.
A mostani előadás alkalmával az eredeti, 12 tételes, oratórikus változat ösbemutatójának lehetünk részesei azokkal a csekély módosításokkal, amelyek a későbbi változatban feltétlenül a szerző javító szándékaként értékelhetők.
Horváth Rezső
1994
A karnagy úrról (1937-2014) bővebben: https://sites.google.com/site/horvathrezso/
RADNÓTI MIKLÓS
Naptár
Január
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
Február
Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
Március
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
Április
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
Május
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Június
Nézz csak körül, most dél van és csodát
látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
Július
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
Augusztus
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
Szeptember
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
November
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis őszi bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
December
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál