26 Nov Kérdések és válaszok a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarának leválasztásáról II.
Az hogy jó döntés volt-e leválasztani a Magyar Állami Népi Együttes énekkarát, majd a zenekart is a tánckarról, nem tudom és nem is tisztem megítélni.
Az a tény, hogy ezt a formációt, ahogy hívták a “hármas egységet”, az 50-es években Kodály Zoltán javasolta, sokat sejtet.
Az is tény, hogy ettől lett az egész világon egyedülálló, igazi kuriózum. Ma büszkén mondhatnánk, hungarikum!
De nem mondhatjuk, mert ebből a világhírű Együttesből minisztériumi döntést követően néptáncegyüttes lett.
A mai napig sem adott senki egyértelműen, minden kérdésre felelet adó magyarázatot, indokokat arra, miért is volt szükség 1984-ben erre a lépésre. Lásd előző cikkünkben .
Az is tény, hogy az 1984-es (!) óriási sikert a világhírű Columbia Artists MGMT INC – mely szervezte a MÁNE amerikai turnéit- , három évente szerette volna megismételni az Együttes USA-ban való legalább 3 hónapra szóló vendégszerepét.
Időközben azonban leválasztották az énekkart (1985), aminek a tagjaiból (többek között) megalakulhatott az Állami Énekkar, mai nevén Nemzeti Énekkar. 1996-ban pedig a zenekar megszűnt.
A Columbia Artist azonban ragaszkodott az eredeti felálláshoz, azaz a “hármas egységhez”.
Így 1987-ben, 1990-ben, 1994-ben, toborozni kellett az énekeseket.
/PN/
************************************************
Alábbi leveleket Hegyi Imre, az Állami Népi Együttes alapító énekese, ekkor már az Állami Énekkar tagja írta az 1987-es amerikai turnéról.
Kedves Állami Énekkari Vezetés!
Kedves Pászti Miklós!
Kedves Bőröndi Imre!
Kedves énekkari tagok, kollégák!
Texasból – egy Houston környéki kisvárosból írok, rajta sincs a térképen – kívül a City-n – ahol “csak” mosni, levelet írni, s kialudnia magát a dolgozónak nyílik alkalom. Levélírásra egy “kvázi” jelentéstételre a bátorít, hogy túl vagyunk az út egynegyedén, pár nap múlva már a harmadán – s húsz előadás után már tárgyilagosan tehetjük mérlegre az egész Együttes – s azon belül a kórus teljesítményét.
Zsúfolt házak, átlagban 3.000 nézőt jelentő közönség előtt lépünk fel, az előadások előtti átlag-utazás kb. 300 mérföld. Nagy az ünneplés, zajos a siker, még az itteniek is szenzációnak számít, hogy rögtön az első előadások után a New York Times ( https://www.nytimes.com/1987/01/13/arts/dance-folk-performers- of-hungary-in-bronx.html – szerk.megj.) elragadtatott felsőfokokban méltatta az együttest – s ez mintegy megadta az alaphangot.
A későbbi szakkritikák még rá is tettek egy lapáttal, sa New Star World jan. 28.-i kritikájában már ilyesmi is olvasható: ” A kórus a karmester keze alatt valóságos emberi orgonaként szólalt meg, kicsiszolt, tökéletes hangon. Kitűnő volt a Székely fonó, elején két ragyogó tehetségű szólista remekelt. (a nevük sajnos nem volt feltüntetve a műsorfüzetben.) Nehéz eldönteni mit csinálnak jobban: énekelnek, táncolnak, vagy zenélnek.”.
A Columbiai állam c. szaklap úgy értékeli az Á.NE-t, mint amelyik egyedülálló felállásával, szerkezetével és filozófiájával meghatározó példát ad a világ hivatásos folklór -együttesei számára, s olyan zeneszerző-óriásokat állít a kifejezés szolgálatába, mint Bartók, Kodály és Bárdos.
Tehát így beszélnek “kívülről” rólunk, s az együttes vezetés maximálisan elégedett a 29 tagú kis társaság művészi – és emberi teljesítményével.
Ami a meztelen igazság: kb. a 6.-ik, 7.-ik előadás után alakult ki a szólamok hangzás-egysége, s fura módon a Patkóéknál, és a Karádi nóták memoriter feladatai is ekkorra rögzültek. Amint viszont az egyes énekeseknek nem arra kellett koncentrálni, hogy “mi következik”, egyszerre “ráértek” alkalmazkodni, s dinamikában is gondolkozni. A 14 férfi a Karádi nótákban valóban egyre jobb, s ha és így halad még az is elképzelhető, hogy még nektek is el merjük énekelni – ha baj nélkül hazaérünk.
A “Bolyongás” a műsor csendes pillanatai közé tartozik – s mivel a két és fél órás műsor agyon van erősítve -hálás tapsot kap. Jánosi Margit aki az “Árgyélus kismadár”-ban szuper-profiszinten szólózik – a teljes együttes kedvence lett. Már a táncosok kérdezik, hogy ki énekel? Somogyi Erika – vagy a Pinokkió? S jó jelenteni, hogy Erika nagyon szépen csinálja. A Székely fonó – szvit – ügye elemáris viták tárgya volt: Bírható-e sorozatban, különösen, hogy a két szólista nélkül 27-en csináljuk!
Pálfi Laci és Lisztes Laci adja elő magát benne, sa Maresz estéről estére tud váltani a heroikus (Pálfi) vagy a szeriőzebb (Lisztes) partnerhez. Hajdú Ildi áll készenlétben a váltásra, a 30.-ik előadásig Maresz “elhúzza” – állítja.
Vannak apró gyengélkedések – hurut, gyakori-kór, whisky -jég-ártalmak, de ilyenkor összefog a nép, s életre kuruzsolják a beteget. Még nem volt hiányzónk. A “Lapi-kórus” pianója végre személyes ügye mindenkinek – s mert megint csak egy intim pillanatban az általában harsány műsornak, nagyon hálás fogadja közönség és kritika egyaránt.
Úgy néz ki, hogy megérte igényesebb műsort választani, a Columbia (Columbia Artists MGMT LLC – megj.) el van ragadtatva, s végeredményben a művek döntöttek el az otthoni lét-számháború tulajdonképpen vagy váratlan győzelmet jelentő döntetlenjét (29-en). jöttünk a 3 évvel ezelőtti 30-hoz képest.)
Zajlik az élet, gyűrjük a kilométereket, Floridában zimankó, Texasban 28° fogadott – az “újak” minden értelemben “veszik a lapot”. Volt már, hogy 495 mérföld autóbuszozás után egyenest a színházba öntöttek ki bennünket, de olyan is, hogy előadás után összegyűltünk egyikünk szobájában, s hajnalig ment a sztorizás. Sztoryk egyébként persze újak is születtek. Tóth Lacit “kifosztották” Baltimore-ban. Igaz, sokáig nem akarta megérteni miről van szó. Aztán amikor több nyelven beszélő tolmács is előkerült, mind a 75 centjét elvették – amiből egy 25 centest Laci visszavett, mondván ez neki telefonálásra kell. Daróczy Bárdos már három testvérével találkozott, és még nincs vége. Meg is született a csujogatás: “ahány város, annyi Bárdos”.
Columbiában, az Együttes egyébként US. állampolgár és angolul feltűnően táncoslánya a Máli az előadás előtt jól beszélt a bődületes egyetemi sportcsarnok közönségének, hogy az Együttes az előadást az itt élt és meghalt Darázs Árpád emlékének szenteli. Itt a kórus külön összeszedte magát – hiszen az egyetemi kórus is jelen volt, s tagjaitól tudtuk meg, hogy Darázs Árpád temetésén több száztagú kórus magyarul énekelte a magyar himnuszt, és Reagan elnök képviselője is jelen volt.
Nagyon kevés hír jut el hozzánk. Három hét elteltével futottak be az első levelek – mert a Columbia egy előre küldött levéldagot rosszul tempírozott. Ekkor Deák Misi volt a rekorder, négy olyan levelet is megkapott – amit indulás előtt 3 héttel még otthon elküldött magának.
Az öltözői hangulatot az érinti, hogy Pálfi Laci pagát ultimója hogyan viszonyul Tóth Laci kontra négy királyához – mikor is az okító és becsületben gázoló szókapcsolások vagy átlagosak, vagy Mircsai ausatz-ban reszkettetik a falakat.
Interkoncertünk képviselője Pentz Zsolt (Nemzetközi Koncert-igazgatóság (NKI) Könnyűzenei Osztályának vezetője volt – szerk.megj.) , minden egy felderíthetetlen fogadási láz adu-ászaként tar kopaszra borotválta a feje-tetejét, de nem maradt egyedüli vieceráció, vele együtt bajusz nélkül jelent meg a reggeli busz-indulásnál a Brieber, az Ince, a Kutya, és a Wudi Lajos is. Borzalmasan néznek ki, ráadásul a Pentz Zsoltot mindenhol arab olajmágnásnak nézik, ami majdnem akkora túlzás, mintha az Interkoncert képviselőjének tartanák.
Szóval így élünk -utazunk, látunk (lótra-futva) mindent, amire csikarunk magunknak, vagyunk “vendég-részleg” – az Együttesben – és most már nyugodtan mondhatom: megmásszuk a hegyet! Ez persze – mármint ha az Á.NE, hagyományos szerkezetében újra jelentős világsikert arat – kemény kérdéseket vet fel a jövőre vonatkozólag – de ez már nem a “mi asztalunk”.
Szeretettel köszöntünk Benneteket, kívánunk jó egészséget a viszontlátásig – de legalább a következő “jelentésünkig”:
Hegyi Imre
Bay-City, Texas, 1987. jan.30.