22 Jun Jó egészséget! C.Szalai Ágnes írása

Igen, az örök szerelem, a komponálás .. Tanulmányait Veress Sándor távoztával Járdányinál, Farkas  Ferencnél, Szabó Ferencnél folytatta – volna a befejezésig, de ebbe a körülmények erőteljesen beleszóltak. Mikor diplomás középiskolai énektanár-karvezetőként arra kényszerült volna, hogy közismereti tárgyakat – amire már főiskolai mandátuma volt – hallgasson a konzervatóriumban, föladta a harcot. ; Nincs zeneszerzői végbizonyítványa. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy jól sikerült művei ne forognának közkézen itthon és külföldön. Ám hiába kisérleteztem, nem sikerült elővarázsoltatnom vele akár néhány partitúrát, vagy legalább címet, hogy a sok-sok Pászti-opus közül melyeket tudná amatőr kórusaink figyelmébe ajánlani. Igen, ez már a visszahúzódó Pászti. Olaszországban – az arezzói kórusverseny pályázati díjai és diplomái jóvoltából – ismerik,  éneklik latin nyelvű kompozícióit: a Precatio pro Pace vegyeskarát, a Terra tremuit férfikarát, a  *Pueri Hebraerorum gyermekkarát, a Lantos Rezső emlékére komponált Liberát, a monserrati kolostor évezredes fennállása alkalmából írt Salve Reginát. De aki figyelemmel kísérte az ÁNE kórusának műsorait, igen sok Pászti feldolgozással találkozhatott, többek közt a világkarriert befutó “Csángó-magyar szerelmi dalok”-kal, ami így indul: “Olyan nap nem jő az égre, sűrű könnyem nem hull földre … “

Sokat beszélgettünk az ÁNE énekkarának virágkoráról, hervadásáról és megszűnéséről, a legjobb énekesek és zenei programok átmentéséről a Magyar Állami Énekkarba …

“Látja, a négyes nálam bűvös szám. Négy év alatt vittem sikerre a Műszaki Egyetem énekkarát. Tízegynéhány fővel indultunk, százhúsz volt a csúcslétszám, de itt sem a sokaság számított, hanem a lélek, az, hogy szinte ők maguk, az énekesek követelték ki a nagy léptékkel haladást, az igényességet, a színvonalat. 1956 ősze — az a gyanakvás, ami ezután, mint ‘egyetemi ifjakat’ körülvette az együttest – letörte ezt a gátat nem ismerő lendületet. Azután ott volt az OKISZ Művészegyüttes … Nagy csoda igérkezett, hiszen a vegyeskar mellé még egy szimfonikus zenekart is ‘kaptam’. Igaz, igen komolyan meg kellett dolgoznom azért, hogy a ‘békebeli’ zenekari muzsikusból, akinek félelmetes rutinja volt ugyan, de technikailag már nem állt ott, mint a fiataljaim, szóval e két szélsőségből egységes zenekart, sőt, a vegyeskarral társulva egységes együttest kovácsoljak. Igen jó – és a dicsérettel ugyancsak fukarkodó Kodály elismerést is kivívó – Budavári Te Deumot énekeltünk az Erkel Színházban, úgy 1960 körül. Azután ennek is vége lett – és nem miattam. Az amatőrökhöz nemcsak a komponistaszívem húz, hanem a későbbi évek gyakorlata is. Szinte máig élő kapcsolat fűz például Dunaújvároshoz … “

Az ÁNE élén számtalan pompás népzenei ihletésű és egyéb a cappella művet dirigált. Az Állami Énekkarral már sokkal kevesebbet. Itt a négy év bűvereje sajnos nem hatott – a korai betegség kiparancsolta Pászti Miklós kezéből a dirigensi pálcát.

Kiparancsolta volna? Tény szerint talán igen. De a kották, a kompozíciók, a dokumentumok, az oklevelek, énekesei szerető figyelme, ma is állandó érdeklődése arról vall némán, hogy Pászti Miklósra szüksége van a magyar zenei életnek. Így hát: Jó egészséget, kedves ünnepelt!

* megjegyzés:  A Pueri Hebraeorum női karra, a Salve Regina gyermekkarra íródott