28 May Pászti Miklós (1928-1989)

1955-58-ig öntevékeny ének és zenekari együtteseket vezetett. Volt karnagy a Ganz vagongyárban, Sztálinvárosban, a Kender-Juta gyárban. Vezette az OKISZ Központi   Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát. A BM-mel sem szakadt meg a kapcsolata. A tisztiház énekbrigádjának volt a vezetője.

1958-ban az akkor alakult BM. Duna Művészegyüttes zenekarának lett a vezetője, de közel két évi működés után művészeti kérdésekben való egyet nem értés miatt az együttestől megvált.

Félév munkanélküliség után az Állami Budapest Táncegyüttesnél találta meg a helyét, melynek zenei vezetője lett. De karnagya volt a Műegyetemi Kórusnak is, ami 1952-ben alakult.

1963-ban került vissza a Magyar Állami Népi Együtteshez,  ahol az énekkar alapító karigazgatója lett. Az Együttessel 30 országban vendégszerepelt, számos hanglemezen, filmen és tv-felvételen dirigált.  Öt Hungaroton nagylemeze jelent meg.

1985-ben az Együttesből minisztériumi döntés alapján az Énekkart leválasztották.

Ekkor alapította az Állami Énekkart (ma Nemzeti Énekkar), mely 1986-ban jött létre.

A kórus magját a Magyar Állami Népi Együttes énekkara alkotta mely  keze alatt nagy oratóriumok előadására alkalmas, nyolcvan tagú kórussá fejlődött.

Az Állami Énekkar első jelentősebb hangversenyén Pászti Miklós vezényletével Liszt-műveket adott elő, oratórikus debütálása Doráti Antal irányításával Beethoven Missa Solemnise volt 1986. március 26-án.

1988 március 5-én nagy betegen “ment nyugdíjba”. 1989. február 12-én Budapesten hunyt el.

Annak ellenére, hogy a zeneszerzés-tanszakot nem sikerült befejeznie, bejelentett műveinek a száma meghaladja a 200-at. Többségük vokális zene. Népdalfeldolgozások, dalok, kantáták, kórusművek, valamint tánc-kísérőzenék. Az utolsó 10 évben kamarazenét is írt.