Művészeti iskolánk hétköznapjait sokszor a folyamatos zsongás jellemzi. Reggel az épület előkészítése a délutáni hangszeres és szolfézsórákra, a takarítás, a szükséges karbantartások elvégzése, hogy mire jönnek a növendékeink minden készen álljon a zenei órákra. Az irodákban is folynak az adminisztrációs és szervezési munkák és amikor megszólal az első fúvókázás vagy skálázás a hangszeren vagy épp hallani az előtérben várakozó diákokat, szülőket, akkor már tudjuk, hogy most kezdődnek feladataink, leglényegesebb tevékenységeink. Igazi kis műhelymunkák tanúi lehetnek, akik ezt a kavalkádot hallják, mert növendékeink minden esetben lépnek egyet előre, kollégáink pedig ehhez biztosítják a szakmaiságot, a motivációt és a bátorítást. Igazából nincs olyan nap amikor ne lehetne találni egy-egy lopott gyöngyszemet azokból a gyakorlásokból, órai pillanatokból ami a zeneművészetben való elmélyülést segítik. Ezeket nem kíséri arany minősítés vagy éppen gáladíj, mégis legalább akkora jelentőséggel bír maga az út megtétele, mint ahová igyekezenek növendékeink. Iskolánk ehhez nyújtja a hátteret.

A közelmúltban három szintén nem nagy, mégis jelentőségteljes tárgy megjelenése tette színesebbé iskolánk hétköznapjait:

1) Iskolatábla – évek hosszú sora után egy szép iskolatáblát helyezhettünk ki a bejáratnál, hogy ne csak a kiszűrődő muzsika, hanem a legfontosabb jelkép is hirdesse, ide bizony művészetre vágyó fiatalok járnak.

 

2) Pászti Miklós emléktábla – az iskolaépület külső felújítása óta adósak voltunk névadónk, Pászti Miklós zeneszerző emléktáblájának elhelyezésével és ezt most pótoltuk; méltó helyére került az emléktábla, a nagyterem melletti homlokzatra.

 

3) A fenntartónk jóvoltából egy új Kawai elektromos zongora érkezett iskolánkba, mely csak arra vár, hogy kollégák és növendékek varázsoljanak elő belőle szebbnél szebb dallamokat. Bárdos szavaival élve: “A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonyabbá tesz más szépségek iránt.”

 

/Fotó: Somlyai Zsombor/