05 Jun A Nemzeti Énekkar megemlékezése Pászti Miklós 80. születésnapja alkalmából.

1964-ben ismét jelentkezett az Állami Népi együttes. Most már igazi vezetője lehetett az akkorra 42 fősre zsugorított énekkarnak. Az ÁNE repertoárszámai hosszan készültek, s mire a kották eljutottak az énekkarhoz, addig volt idő ara, hogy ismerkedjenek és koncertezzenek évszázadok zenéjével. Az Énekek énekén keresztül Palestrina, a János passión keresztül Bach stílusával, Haydn oratóriumaival, Megtanulták illetve most már megtanultuk Liszt összes vokális művét a férfikariak kivételével, elénekeltük Sosztakovics kóruspoémáit, Sárközy: Júlia énekek c. művét, Seiber Mátyás, Ádám Jenő, Szokolay Sándor, Ribáry Antal, darabjait, vagy Sztravinsszkij: Les noces szerzeményét, Mozart Requiemjét, Bartók, Kodály,Bárdos vegyeskari alkotásait.

1974-től szervezője és szereplője az egyre gyakoribb kortárs zenei bemutatóknak. Ennek egyik nagyszerű eseménye Szölössy: Vae vobis pharizeis /Jaj néktek farizeusok!/ műve.

Aki abban a szerencsében részesült, hogy osztozhatott ezen művek bemutatásában, nem csak a dallamot, a tempót a metrumot, ha tetszik faktúrát ismerhette meg. Részletes stíluselemzést, zenetörténeti hátteret kapott a korszakról, a zeneszerzőről, a műről. S ha nem ment valami, így szólt “Gyere, megmutatom!”, s mi berepültünk egy olyan mesebirodalomba, ami sok ember szeme előtt örökre rejtve marad, ha még annyira is „zene” a foglakozása. Ha csak egyszerűen akarok fogalmazni, szolgáltuk az ügyet. Ezt a kifejezést egy kedves kollégám édesapjától hallottam először Szegeden, az egyetemi kórusban. Azt is tőle hallottam, hogy a zenéhez alázattal kell közelíteni, Szécsi Józsefnek hívták eme szintén nagyszerű pedagógust és karnagyot.

Miklós szolgálta az ügyet, még akkor is mikor valamelyik pártaparatcsik, a Teremtés 1972-es, Mátyás templomi koncertje után; melyet a rádió élő adásban közvetített, így aposztrofált: „Pászti elvtárs! Mi ez a klerikális elhajlás?” Szegény ember!

Pászti zeneszerzőként is maradandót alkotott. Ezt tudják azok kevesek, akik szakavatottként ítélhették meg alkotásait. Kár, hogy a magyar kortárs zenét és kórusmuzsikát kedvelők nem ismerhetik a már korábban említett, nagydíjas művét, a Precatio pro Pacét, vagy Garcia Lorca négy versére írott kórusremekét, a mini operának is beillő Seprődi Borbárát, vagy a Kereszt c. művét. Ez utóbbiak ugyan színpadra készült alkotások, de ahogy ezt néhányan tapasztalták, önálló alkotásként is megállják helyüket. Nem feledkezhetünk el temérdek rendkívül igényes népdalfeldolgozásáról sem. A Keresztet, az Első Népdalkantátát, a Csángó szerelmi dalokat mi is ismerjük, énekeltük. Utóbbit szerte az országban szívesen tűzik műsorukra kórusok. Magam is részt vettem számos rádió, TV és lemez felvételen. Vajon hol vannak ezek?

Miklós saját bevallása szerint egész életében arra készült, hogy majd egyszer oratóriumokat tanít be és vezényli azokat. Van egy nagyobb, mindent rendező akarat, melyet mi a magunk eszével fölfogni sem és elfogadni sem tudunk, csak tudomásul venni. „Egy igazán profi kórus megteremtéséhez, ha mégoly profik is énekelnek benne, legalább 5 év szükséges”-mondta. Ebből alig három adatott neki. Pászti Miklós Liszt-díjas, Érdemes művész 61 évet élt.

Lisztes László