05 Jun A Nemzeti Énekkar megemlékezése Pászti Miklós 80. születésnapja alkalmából.

Engedtessék meg nekem, hogy ha röviden is, fölelevenítsem Pászti Miklós életútját. 1928. március 4-én született, polgári családban. A sportban járatosak számára ismerősen csenghet édesapja, Pászti Elemér neve, aki az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes bajnoka volt. Érdekességként megjegyzendő, ő volt József Jolán – József Attila nővérének – első férje.

Első említésre méltó esemény Pászti Miklós életében 1944-ben a Magyar Rádióban vezényelt műsor. A 16 éves karnagy Kodály és Bárdos műveket szólaltatott meg a Református gimnázium kórusával. 1946-ban került Zeneakadémiára. Három szakot választott: egyházkarnagyit, középiskolai ének-zenetanárit, és zeneszerzés szakot. Tanárai: Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Harmath Artúr, Veress Sándor, Kodály Zoltán, Werner Alajos, Farkas Ferenc.  Az egyházkarnagyi szak 1950-ben megszűnt, pontosabban megszüntették.  Hallgatólagos diplomát vehetett át ötödmagával Harmath Arthur lakásán. Veress Sándor zeneszerzésben volt professzora, ám gyakori külföldi útja miatt, a végzős növendék új tanárt, Szabó Ferencet kapta. Az addig színjeles tanítvány megbukott. 1950-ben nem volt korszerű a 12 szólamú, Monteverdi stílusában írt vizsgamű.

Ennek az évnek még két fontos eseménye, hogy a bukott diák Arezzoban zeneszerzői nagydíjat nyer, Precatio pro Pace /Könyörgés békéért/ c. monumentális, vegyeskari művével. A másik pedig, a frissen alakult Állami Népi Együtteshez helyezik.  Heterogén együttes. Jószerivel a kottát sem ismerik. /Vajon hogy kerül ide hatalmas varkocsával Moldován Stefánia és Tréfás György?/ A hang volt fontos. Pászti első feladata az alapok megismertetése, elemi szolfézsoktatás, aztán az első külföldi úton az akkori karigazgató, Csenki Imre otthonmaradása miatt, Prágában vezényli a teljes zenei együttest. A siker hatalmas! A következő években egyre több feladatot kap az énekkarnál, ám hamar kiderül felkészültségének alapossága, és igényessége. Bizony két dudás nem fér meg egy csárdában, és amikor 1954-ben némi segédlettel beadja felmondását, azt azonnal elfogadták. Váltakozva következnek ez után különböző profi és amatőr együttesek. Ezeknél többnyire zenei vezetőként szerepelt.  Az amatőr együttesek közül az OKISZ, a későbbi Erkel együttes volt igazán említésre méltó állomás. A kórussal együtt a szimfonikus zenekar is keze alá került. Az Erkel színházban, egy Kodály-jubileumi műsorban, Liszt: Les preludes-jét és  Kodály: Budavári Tedeumát vezényelte a „Mester”, azaz a „Tanár úr”  jelenlétében. Ritka kitüntetésként gratulált Kodály a fiatal karmesternek, Pásztinak és útmutatással szolgált neki a jövőt illetően, de az ajánlott mű, Mozart Requiemje éppen nem volt alkalmas bemutatásra.

Ezek az idők igazán nem szerették az állandóságot, dobálták az embert kényük, kedvük szerint, az egyszínű, jobbára  egyéniség nélküli fajta felelt meg legjobban. Pászti hamarosan, 1960-tól állás, kenyér nélkül maradt; szülőkkel, családdal, gyerekekkel együtt. Nem maradt más hátra, mint különleges alkalmazást vállalni: segédmunkás lett a Műcsarnokban. „Nagyszerű munka volt” -mondja. „Műalkotásokat kellett egyik helyről a másikra cipelnem és közben arra kellett vigyáznom, hogy össze ne törjem azokat”….