20 Apr “Gyermekkoromtól figyelhettem a legjobbak kezét”

Az utóbbi két évtizedben számos jeles zeneművészünkről megfeledkezett úgy a szakmai, mint a nagyközönség, köztük a kórusaival világot járt, a magyar muzsika nemzetközi hírnevét is öregbítő  zeneszerző, karvezető, énekkar szervező  Pászti Miklósról is.  Ha végigböngésszük az utóbbi két évtized koncertfüzeteit, a Rádió és TV-műsorokról nem is beszélve, a halála óta felnőtt generáció csak elvétve találkozhatott a nevével, műveivel.

A sors ajándéka, hogy amikor ezen a szomorú valóságon eltöpreng az ember, váratlanul megcsillan a reménysugár egy tehetséges, fiatal aspiráns alakjában, aki a diploma munkájának témájául Pászti Miklós életét és munkásságát választotta.  Fehér Adrienn énekművésszel Pászti Nóra beszélget.

Fehér Adrienn tipikus „Kodály-gyermek”. A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa tagjaként kezdte zenei pályafutását, de lévén zenészdinasztia leszármazottja, a zenei műveltségét jóval születése előtt megalapozták.

Édesapám Fehér András a Magyar Állami Operaház nyugalmazott rendezője, nagypapám Fehér Pál operaénekes, egyértelmű volt, hogy testvéreimmel mind tanulunk zenét.

Állandó mozgásban vagy,  a prózai és zenés darabok között, a klasszikusoktól a dzsesszen keresztül a popzenéig széles a repertoárod. Shakespeare-darabban jeleskedsz, s pop-rock zenészek mögött vokálozol.

Melyik az „igazi éned”? Melyik az a műfaj, melyhez képest a többi csak kitekintés?

Mai napig nem tudom, melyik az igazi. Talán mindegyik Fehér Adrienn. Legjobban mostanában a soul zenében érzem magam otthon, noha az nagyon „fekete” zene, de legmélyebben jön a lelkemből, nincsenek technikai akadályai-korlátai, mint a musical, vagy klasszikus éneklésnek.

Kit tartasz vezetődnek a színművész és kit a zenei pályádon?

Színművész pályán sajnos nem lehettem annyira benne a szakmában, hogy legyen vezetőm, leginkább nem arról szól ennek a generációnak az élete, hogy „vezetve van”… örül, ha munkát kap, mely egyre inkább nem a minőségről szól. Szurdi Miklósnak sokat köszönhetek, és Kern András játéka vitt közel a színpadhoz, mikor a Konzihoz közeli Radnóti Színpadon töltöttem az estéimet. Zenei részről Ugrin Gábor volt rám nagy hatással, valamint Cserháti Zsuzsa.

Melyek voltak pályafutásod legkiemelkedőbb művészi élményei, sikerei,
fontos állomásai ?

Gyermekkoromban meghatározta az irányt a Magyar Rádió Gyermekkórusa, aztán a Konzervatóriumban eltöltött évek, a GMN Színitanoda Grease előadása, és  a Hair, melyben zenei vezető voltam, és ezzel a darabbal szerződtem Székesfehérvárra, az első állandó társulat fiatal tagjaként. Megannyi remek prózai és zenész szerepemet köszönhetem az itt eltöltött tizenegynéhány évnek. Cserháti Zsuzsa barátsága és közös munkáink, 99-ben az EmeRTon díj,  valamint  2007-ben az első önálló gospel-soul showműsorom barátnőmmel, az Álomlányok voltak a legnagyobb mérföldkövek. De leginkább éretté két gyermekem tett, az 5 éves Myra és 3 éves Kristóf.

Milyen útravalót kaptál a legendás mesterektől a Rádió Gyermekkórusában?

Éppenséggel pont a „váltásban” jártam oda, így nagyobb részt Reményi János, Igó Lenke és Thész Gabriella voltak a mestereim. Csányiék rengeteget utaztak velünk, nagyon jó volt a „marketingünk”,  a későbbi vezetőség inkább a minőséget helyezte előtérbe.

Kinek az élményt nyújtó karvezetői módszerei hagytak benned mély lenyomatot?

Elsősorban édesapámé, aki zsigerben hagyott nyomot bennem. Diplomakoncertemen döbbenettel gratulált elsőként saját magának, mert szerinte éppen úgy vezényelek, mint Ő. Ezek megtanulhatatlan dolgok, csak érezni lehet, hisz talán ha kétszer láttam vezényelni Őt. Gyermekkoromtól figyelhettem a legjobbak kezét. Képtelenség lenne különválasztani mozzanatokra a bennem élő tanáraimat: Csányiék, Reményi, Igó, Ugrin, Nógrádi és Erdős Ákos, akit az ELTE-n hozott a sors elém.   Kiemelném, hogy mind olyan művész, akik nem csupán technikailag, hanem emberileg is példáim.