20 Apr Precatio pro pace – Kivonat Fehér Adrienn szakdolgozatából
Pászti Miklós: Precatio pro pace
Ad Martem, precatio pro pace
Mars istenhez békességért
(fordította: Kardos Tibor)
Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptű Úr,
Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog,
Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke,
Te égi őr, te nagy titán-rettegtető,
Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán,
Te férfit ékesítő, héroszt szentelő,
Te súlyos léptű, talpig vasba öltözött,
Határt kipusztító, várost leromboló,
Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus,
Te szörnyű vérivó, halottra éhező,
Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő,
Szerzője rettenetnek, pánikinditó
Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!
1974 június 4-én kelt levelében az “Associazione “Amici della musica” di Arezzo örömmel közli, hogy ezen társaság részéről többszólamú zeneműre hírdetett I. nemzetközi “Guido d’Arezzo” pályázat Luigi Dallapiccola, Felix de Nobel, Farkas Ferenc és Goffredo Petrassi mesterekből álló bizottsága a közétett pályázati feltételek pontjai értelmében egyhangúlag a négy “kitűntetett” mű közé vette fel az Ön “Ex Pannoni” jeligével jelzett művét. Az oklevelet és az 500.000.- Lírát augusztus 25-én veheti át a Petrarca Színházban.” A bírálóbizottság nyilvános határozata: “Nagylélegzetű és a legkitűnőbb technikai felépítettségű kompozíció. Jó énekelhetőség, erőteljes alkalmazkodás a szöveghez, az effektusok megfelelő arányos elrendezésével. Gondolatilag logikus, világos és közérthető, úgyszintén kitűnnek a biztos kézzel vezetett kontrapunktikus kombinációk, különösen a középrészben, ahol oly kitartóan, követelően torlódnak.”
“Meg szokták kérdezni alkotóktól, hogy születik a kompozíció. Számomra egyetlen a sok közül, ami konkrétan megfogható emlék, hogy a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba járt a lányom, s én elmentem arra az Erzsébet napra, ahol Sztojanovics Adrienn dirigálta a Pünkösdölőt. Ott korrepetált egy kislánnyal Básti Lajos, és talán nem tudta kellőképpen megmagyarázni a leányzónak hogy mit hogy gondol, így elmondott egy verset. Ezt a Janus Pannonius verset, ami valahogy úgy volt felépítve, valami oly csodálatos volt a háborútól a békéig, tehát az egyetlenségeken az emelkedéseken a jajgatásokon át a megnyugvásig, hogy egész egyszerűen hozzá adott a vershez annyit, hogy én onnan erről az Erzsébet napi ünnepségről azzal mentem el, hogy ezt kell megcsinálni, mert ez olyan rendkívüli. Úgy látszik Básti Lajosnak köszönhetem ezt. Bár köszönhetnék még több ilyesmit neki.”- Vall Pászti a Precatio pro pace 1974-es keletkezéséről.
A vegyeskari mű alapjául Janos Pannonius verse szolgál. Janus Pannonius (1434-1472) humanista költő nagy lírikussá csak hazatérése után érett. A harmadik alkotói korszaka 1459-tól haláláig tartott, mely korszak egyik utolsó műve az Ad Martem című vers. Elégiaköltészete, ami a külsőségeket, a retorikus költői eszközöket, a téma megfogását és felfogását, valamint az egyes motívumokat illeti egyenes folytatása az előző ferrarai és padovai korszaknak. A lényeges különbség, hogy a hazaiaknak van belső, személyes indíttatása, üzenete. Retorikus költeményeit ekkor sem tagadta meg: alapsémája Mars és Minerva, illetve a katona és a költő egymást kizáró szembeállítása. Az Ad Martem időmértékes verselésben íródott, műfaja az elégia, amely epikus jellegű lírai jelenléte mellett, folklorisztikus eredetű. Marsot hajlamosak vagyunk csak a háború isteneként számon tartani, holott a rómaiak benne tisztelték a tavasz, a termékenység, a mezők és a csordák védelmezőjét is. Janus Pannonius ennek ellenére egy hatalmas elkeseredett kiáltást fogalmaz meg Mars Istenhez könyörgésül, a magyar nemzetért. Pászti nem használja fel az egész verset, két sor kivételével rövidít és egy második részt is hozzátesz, a Pro pace címűt, amelyet a zeneszerző második részként Az Úrhoz címmel illet.