Három nagyszabású, ritkán hallható és személyes hitvallás értékű oratorikus művel ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a Nemzeti Énekkar és a kiváló karnagy, Antal Mátyás. Verdi 1889 és 1896 között, élete utolsó éveiben, az Otello és a Falstaff idején írt Négy szent éneke – egy a cappella Ave Maria és Dante-megzenésítés, egy Stabat mater és Te Deum – az olasz mester legjobb zenéi közé tartozik, a zeneszerző állítólag azt kívánta, a zárótétel partitúrájával együtt temessék el. A négy tétel Verdi művészetének esszenciáját sűríti magába. A műsorban magyarországi bemutatóként hangzik el Eötvös Péter háromrészes, Weöres Sándor és Gerhard Rühm egy-egy versére írt IMA című kompozíciója, amely a zeneszerző Atlantisz című zenekari darabjának folytatása. „Az IMA – mintegy zenei emlékműként – olyan kultúrának állít emléket, amely virágzása csúcspontján hirtelen elsüllyedt, de míg az Atlantisz a múltban s a víz alatti világban kutató lassú utazás érzetét kelti, az IMA a jelenből tekint az elsüllyedt földrészre” – írja a 2002-ben befejezett műről Eötvös Péter, aki a Bartók utáni magyar zeneszerzők évtizedek óta nemzetközileg elismert alakja. A Cantata profana zárósorát – „Csak tiszta forrásból” – maga a szerző is ars poeticának tekintette. „Az én igazi vezéreszmém azonban (…) a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” – fogalmazott Bartók egy 1931-ben kelt levelében.

Eötvös Péter Ima című műve Magyarországon először hallható.